2014. szeptember 22., hétfő

Beköszöntött az ősz.

                                                                        

Beköszöntött az ősz ,nem csak a naptár szerint,de az időjárás is megváltozott .

Nem szeretem az őszt. Tudom, ez csak az én véleményem, de nekem az elmúlást jelenti. Nekem a tavasz a kedvenc évszakom, amikor minden újraéled, virágzik és illatozik. Minden évben próbálom újra és újra észrevenni a mások által mondott szépségeit az ősznek, a sokszínű avar, a pihenőre készülődése a természetnek, de egyelőre csak a nyirkos, esős, visszavonulás érzetét kelti bennem.

Az életben a legjobb dolgokért nem kell fizetni - vagy legalábbis nem sokat. Gyönyörködni a naplementében, virágot szedni a mezőn, majd a csokorral meglepni kedvesünket, csodálni az őszi falevelek színgazdaságát.
A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. (A déli féltekén e napon kezdődik a csillagászati tavasz.) Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok, közelít a tél. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi napéjegyenlőség napja az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el. A kínai naptárban például az ősz augusztus 7-én kezdődik és november 6-ig tart s az őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46 illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is.

Hulló falevél

Tért hódít a nyugalmat hintő ősz,
összesúgnak a még lomb-teli fák,
színekbe hajló táj hegyen, völgyön,
s szállnak, búcsúznak már a vadlibák.

Álomba hajlik a rét, az erdő,
avar zizzen szellő fuvallatán,
s egy hulló falevél még zöldellő,
ringatózva libeg egyre alább.

Hevül a nap, ráveti sugarát,
meg-megcsillan, míg lassan földet ér,
s a végtelen áramlat fonja át,
honnét, mi elmúlt, vissza sose tér.

Odafenn az égbolt hasadásban,
könnyű zápor mossa, leple avar,
majd feldereng a nap ragyogásban,
s a térben körbejár még aranya.

Mente közelít a horizonthoz,
hol égi varázs hinti bíborát,
felhőkön fénylik át a távolból,
s elmélyül a színjáték alkonyán.
                                                                        
Forrás:Internet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése