2014. augusztus 24., vasárnap

A vers néma...


"A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír. Az ősi közlőforma azonban a szó volt. Ezt ösztönösen érezzük, valahányszor verset szavalnak. Ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben találkozunk. Ezáltal válik a költészet igazán időbeli művészetté. Halljuk, amint a hangok elmúlnak egymás után, mint az élet. Másrészt tudjuk, hogy a vers nem múlik el. E kudarc és diadal együtt jelképezi a költőnek a végtelennel való küzdelmét, ki emberi nyelven nyújtja az istenit: a mulandóság formájában az örökkévalóságot.”

 

(KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - 1928)

                                                                                          


 
MOTIVÁLT FÉLELEM

 
Elillant a kellő pillanat
és nem maradt más, csak egy összetört szívdarab
Üresen. Vágyakozón. Ábrándosan.
a kellő mosolyok színháza, látványosan
a sors elől nincs hová bújni
nagy lépés, szívünk gombostűjét a bizonytalanba szúrni.

Szállnak a madarak, erre születtek
szívünk postagalambjai, nap mint nap üzennek
erős érzelmek, kötődés, rég elfeledett szavak varázsa
éleszt bennünk parazsat, melyet a kétely zabálna
minden lépés újabb félelem
de csak is így lehet, a motivációt kérlelem.

S ha a szavak nem lelnek megértő fülekre
csak tovább suttogom őket, magamnak üzenve
én értem halk betűit, míg más csak tétován bambul
bennem szópiramist szőve a gondolat alakul
látom ahogy elömleszt a tengernyi komolyság
de érzem hogy kellemes a mosoly, a szívembe szült bolondság.


 
 
(Írta: ekoz Ideje: 2009, március 1.)

HÉT CSODA

 

 

Tudod, mi volt a hét csoda?
 

egy újszülött kis homloka,
 

egy falevélen az az ér,
 

amely a gyökerekig ér,
 

egy szó, mely idejében jött,
 

egy darab ég és a csönd fölött,
 

egy kéz, amely utánad nyúlt,
 

mikor csillagod a földre hullt,
 

télen egy jó meleg szoba,
 

s ha szépen érkezel...

Oda.

 

(Szabó Éva)

A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny.
                                                                                 


  Forrás:Internet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése