2014. február 28., péntek

Járjuk az erdőt, fedezzük fel a kincseket.

Ki a szabadba!

Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemüle;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.

Eperjes, 1845. április



Petőfi Sándor
ERDŐBEN    

Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.

Járjuk az erdőt, fedezzük fel a kincseket. Menjünk ki a zöldbe, ragadjuk meg az egyik legfenntarthatóbb kikapcsolódási formát: kiránduljunk nagyokat. Lehetőleg tömegközlekedéssel tegyük, s nem is fontos, hogy messzire induljunk, maradjunk lakóhelyünk vonzáskörzetében, ne utazgatással töltsük az időt. Hazánk legtöbb településének közelében ragyogó túrázási lehetőségek adódnak, kevés ilyen változatos erdőségekkel rendelkező országa van Európának. 
Tavasszal az erdő valóságos éléskamra. Nem szükséges, hogy a bioboltokat gazdagítsuk, amennyiben friss, klorofillban és ásványi anyagokban gazdag földfélékre vágyunk. A sokak által ismert medvehagyma több hegységünkben megterem, elsősorban a Mecsek, a Bakony és a Gerecse számít jó lelőhelynek. Gondosan, a természetvédelmi szabályok és a növény érdekeit szem előtt tartva szedjük, hogy a következő években is jó legyen a termés. Olyan természetes méregtelenítő anyaghoz jutunk így, amely testünket megtisztítja a téli időszak káros hatásaitól.  
Tanulmányozzuk a növényeket, vigyünk magunkkal határozót vagy keressük hozzáértők társaságát. A tyúkhúr, salátaboglárka, libatop, csalán, pitypang könnyen felismerhető tavaszi finomság, az ibolya leveleivel együtt nagyszerű saláta-alapanyagok, amelyekkel igazán fenntartható módon gazdagíthatjuk étkezéseinket. Olyan kincsek ezek, amelyek újra felfedezésével ősi tudást menekíthetünk át és önellátási képességeinket fejlesztjük.
2. Zöldítsük környezetünket
Ragyogó kikapcsolódási forma a kertészkedés, ma már újra több fórumon oktatják, kisközösségek alakulnak, amelyek a kertészkedés fortélyainak újratanulásával próbálják meg újrahasznosítani a ház körüli területeket. A tavasz itt is nagy fontossággal bír, a veteményesek előkészítése, a fák metszése meghatározza az az évi termést. A magunk által termelt zöldségnek, gyümölcsnek egész más az értéke, íze, mint a megvásároltnak, az ily módon birtokunkba került finomságokat sokkal jobban megbecsüljük. 
Az önellátás jelentősége egyre nagyobb, meg kell tanulnunk legalább valamennyire csökkenteni kiszolgáltatottságunkat, függetlenedni az ellátóláncoktól. Reneszánsza van az ilyen irányú törekvéseknek, s még a saját kerttel nem rendelkezők számára is nyílik lehetőség, akár a divatossá vált közösségi kertbe való belépéssel vagy az erkély, terasz, hasznosításával. A korábban muskátlival beültetett balkonládákat is újratervezhetjük, egész éves zöldfűszer-igényünket fedezhetjük néhány láda ilyetén módon való beültetésével.
A gyep kezd magához térni (lassan kalapáccsal se lehet visszadöngölni a földbe – mint a szólás tartja). A fák rügyeznek. Csupa közhely, nemde? Mégis örvendetes.
F
FORRÁS:INTERNET

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése