2013. december 22., vasárnap

A karácsony a szeretett, és adventi a várakozás ideje.

                                                                          


A karácsony a szeretet, és advent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
                                   

 "Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje." /Wass Albert/ 
                                  

Manapság a karácsony túl hamar jön, váratlanul. Nincs időnk várni rá, felkészülni lélekben az ünnepre. A felkészülés - az advent – a hagyományosan hozzá kapcsolódó szokásokkal, segít ebben. Aki nem vallásos, arra is hatással van e szimbólumvilág és megérinti a karácsony hangulata.
Természetesen a belső elmélyedés is szükséges: hallgassunk kellemes zenét, sétáljunk nagyokat a szabadban - természetesen szeretteinkkel: családtagjainkkal, gyermekeinkkel együtt - és beszélgessünk sokat!


Kellemes karácsonyi várakozást készülődést kívánok!

                                      



Haluszka M. Rózsa: A karácsonyi ajtó


Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt … azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
– ez már nem emlék, –
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött … s már küszöbén élek!


Forrás :Internet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése