2013. augusztus 14., szerda

Éjjel furcsa álmot láttam....

 
                                                              
 
ÁLMOMBAN 
 
 
 
Éjjel furcsa álmot láttam, 
őserdőnek mélyén jártam, 
dús növényzet, fojtó pára, 
elértem egy buja tájra. 
 
Lábamnál mély medrű folyó, 
vize sebes, hideg, sodró, 
félelmetes volt a hangja, 
messze volt a túlsó partja. 
 
Rozoga híd állt fölötte, 
lécek, kötéllel átkötve, 
lábam szinte kővé meredt... 
Ember ezen át nem mehet ! 
 
Hanem akkor észrevettem, 
valaki áll velem szemben. 
Ráismertem az arcodra, 
simogató mosolyodra. 
 
Megindult feléd a lelkem, 
erősebb volt a félelmem. 
Míg átmegyek, vársz-e engem? 
Kockáztassam az életem ? 
 
Te csak néztél, hívogatón, 
lábam elindult a pallón. 
Kapaszkodtam a kötélbe, 
s mentem előre, nem félve. 
 
Vágy hajtott, hogy elérjelek, 
szorítottam a kötelet, 
közben drága arcod néztem... 
...s a híd közepére értem. 
 
Mosolyodba kapaszkodtam, 
egyre beljebb araszoltam. 
Mikor majdnem révbe értem, 
körülnéztem, újra féltem. 
 
Arcod hiába kerestem ! 
Meginogtam, vízbe estem... 
Megtörtént a katasztrófa, 
rábíztam magam a sorsra. 
 
Lassan elernyedt a testem, 
éreztem, hogy itt a vesztem. 
Hangom teérted kiáltott, 
de már egy lélek sem állt ott... 
 
Lehúzott a víz örvénye, 
egyenesen le a mélybe, 
kőként szállt alá a testem, 
minden sötét lett felettem. 
 
Aztán megtörtént a csoda! 
Mintha két kar emelt volna, 
egyre feljebb emelkedtem, 
visszaszállt belém a lelkem... 
 
A hideg víz langyosodott, 
körülölelt, tovasodort, 
ellazulva, megnyugodva 
bíztam magam a folyóra. 
 
Ágak között megláttalak, 
éreztem, hogy szárnyakat ad 
felém sugárzó mosolyod, 
lelkem beléd kapaszkodott. 
 
Tudtam már, végig követtél, 
soha el sem eresztettél, 
szívem lassan megnyugodott, 
a zúgó víz feléd sodort. 
 
Jött egy kanyar, rajta gázló, 
te álltál ott, oly sugárzó, 
oly biztató volt az arcod, 
megnyerted velem a harcot. 
 
Végre én is talpra álltam, 
boldog szívvel rád találtam, 
átfogott két féltő karod, 
körülölelt a mosolyod. 
 
Úgy éreztem, révbe értem, 
sodró víztől már nem féltem, 
velem voltál a veszélyben, 
végül hozzád visszatértem ! 
                                                                           
Forrás :Internet
 
Írta : Kacsa Zsóka 
 
2012.02. 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése