2012. augusztus 11., szombat

Mindenki sorsa meg van írva ?

                                       
Úgy gondolom, mindenki sorsa meg van írva. Néha hihetetlen vagy furcsa dolgok történnek, és ezután valami teljesen ellentmondásos (...). Hiszek Istenben: van egy nálunk magasabb erő, ami irányítja, mi történik a Földön. Nem tudom, mi van megírva a végzetemben, de a maximumot próbálom nyújtani, mert tudom, hogy az álmom valóra válhat. 
A mai elméletek azt mondják, hogy az ember állandóan döntést kell hozzon, és egy döntés mindig meghatározza a lehetséges jövőt. Aztán újra döntés következik, az pedig meghatározza a további jövőt.
 
Az élet olyan, mint egy nagy fa. Mikor elágazáshoz érünk, dönteni kell, jobbra, balra, vagy egyenesen. Aztán hamarosan újabb elágazás és újra döntés. Ezek alapján döntéseink következményeként elérhetünk a fa jobb csúcsára, vagy a bal alsó ágára ugyanannyi döntés alapján.
 
Ezekből egyenesen következik, hogy a jövő nincs megírva sehova, mi magunk alakítjuk. Aki viszont meg tudja látni döntései várható eredményét, az már megérdemli, hogy a jó utat válassza.
                                                  
A híres mondás szerint mindenki sorsa előre megvan írva, kinek jobb, kinek rosszabb a sorsa. Az tény, hogy azt tudatosan nem tudjuk kiválasztani, hogy milyen körülmények közé szülessünk, de azt igen, hogy a későbbiekben mit szeretnénk elérni az életünkben. Kinek, milyen életmínőség jut általában azt a sorsszerüség számlájára írjuk és nem foglalkozunk vele. Ahány ember, annyi féle gondolkodás, sokan nem foglalkoznak ezekkel a dolgokkal, nem érdekli őket, hogy miként alakulnak egyes dolgok, mások pedig pont az ellenkezőjét teszik. Sokat gondolkodnak, feszegetik egyes történések okát, már a végletekig elmennek. Gyakran foglalatoskodunk azzal, hogy miként tudnánk változtatni az életünkön?
Tudatosan élhetünk, a döntés a mi kezünkben van, hogy mit választunk, itt érvényesül a másik mondás, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa. Ez mennyire igaz, mert csak mi tudunk dönteni abban, hogy mi jó nekünk és mi nem. Mivel ezeket a dolgokat, fejben határozzuk el, ezért tudatosan választunk. A gondolkodásnak hatalmas ereje van ez már bebizonyosodott. A gondolatainkat mi irányitnyuk, mi szabályozzuk, akár tudatosan, akár tudatalatt, de a mi reszortunk.
                                                                 
Tanuljátok meg, hogy a világot nem emberi kéz teremtette, tehát az események folyására ne is keressetek emberi képre formált szabályokat, igazságokat.
Csak az esztelenek és rövidlátó emberek hiszik a vaksorsot és azt, hogy mindenkinek a sorsa, végzete előre meg van írva és azon változtatni nem lehet. Igenis lehet! Mindenki maga intézheti sorsát, az okos okosan, a bolond és ügyefogyott ostobán... Az okos belekap a sors kerekébe és úgy fordítja maga felé, hogy a jó útra terelődjék.
Az életben semmit sem lehet félszívvel csinálni. Nem lehet kokettálni a sorssal, folyton azt ígérni, hogy majd kicsit később, a következő alkalommal teljesen a tiéd leszek... talán nem is lesz újabb alkalom.
Az életnek is vannak állomásai, mint a vasútnak. Csak épp hogy a vasúton tudjuk, melyik a végső állomás, ahol kiszállunk. Az élet nagy útján azonban mindig azt gondoljuk végső állomásnak, amelyik csak forduló. Kezünkben nincs sem az irányzó-kerék, sem a vészfék, mely a tébolyult vonatot megállíthatná.
Az élet nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni. Sosem tudni, ki osztja a következő lapot. Az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít.
Az élet nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni. Sosem tudni, ki osztja a következő lapot. Az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít.
Mindenkinek olyan a sorsa, amilyen a gondolata. Gondolkozásunk által a diszharmóniából harmóniát, a betegségből egészséget, a sötétségből világosságot, a gyűlöletből szeretet, a szegénységből gazdagságot teremthetünk. Gondolataink helyes irányítása által olyanná formálhatjuk sorsunkat, amilyenné akarjuk, ha mindig a magunk elé tűzött célra gondolunk. Ha egyéni gondolkodásmódunk fölött uralkodni tudunk és szellemünket az isteni erők beáramlásának nyitva tudjuk tartani, akkor megtanultuk a boldogulás titkát.
A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.

                                                                  

Forrás:Internet
Szerkesztette:Szőkéné Ágota




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése