2012. augusztus 20., hétfő

FIATALSÁGRÓL....

                                                       
Mindenki az örök fiatalságról ábrándozik. A kérdés, mihez kezdenek vele, ha már megszerezték...
Korai éveiben általában mindenki idősebb szeretne lenni, ám később rájövünk, hogy a fiatalság múlandó, ezért kell minden pillanatát kiélvezni. 
Sokszor halljuk a jól ismert szlogent: „Fiatalság bolondság". A fiatalok gyakran azt gondolják, élvezni kell az életet. Arra viszont nem gondolnak, a bolondság révén elrontott élettel léphetnek a felnőtt korba: a drogok rabságába kerülhetnek, rossz társaságba keveredhetnek, elronthatják párkapcsolataikat. Gyakran csak későn eszmélnek rá, hogy ez a bolondság, nem is olyan vicces, nevetés helyett pedig, utólag sokszor inkább sírnak. Ezért találtuk ki a szlogent: „Fiatalság bolondság? Miért nem inkább boldogság?” Azt szeretnénk megmutatni számukra, hogy akár a szórakozást, az internet használatot, a szabadidő eltöltést, emberi kapcsolatok kiépítését lehet úgy is csinálni, hogy ne bolondság, ha nem valóban boldogság legyen belőle .

 A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Olyan fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.
/ Albert Schweitzer/
                                                                           
                                                  
                                          

Idézetek

A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik, amelyekkel meggátoljuk a lélek öregedését. Legfontosabb a megszabadulás a negatív érzésektől, indulatoktól és gondolatoktól. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, a szerelemben, a gondviselésben, a jóban, a morális rendben és a jó birtoklásában.
A fiatalok azt hiszik, az életnek célja van. (...) Az élet egy soha véget nem érő utazás. Amint elérik a vágyott célt, mindig kiderült róla, hogy az csak egy újabb kiindulópont. Lehetetlenség célba érni. Csak végezni lehet valamivel. És amikor végre-valahára megérkezel valahová, túl sok dolgot hagysz magad mögött örökre.
Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak.
A mai fiatalok (...) fesztelenül beszélnek olyan dolgokról, amelyekre az én fiatalkoromban még csak gondolni is alig mertünk, másrészt azonban lélekben borzasztó ártatlanok. Mindenkinek mindent elhisznek. És ha az ember megpróbálja figyelmeztetni őket, akár csak a legóvatosabb formában is, rögtön azt vágják a fejéhez, hogy begyepesedett vén szamár, és az agya helyén kelt tészta van.
Igazán olyan jó-e a fiatalság? Akkor mért olyan keserűek a fiatalok? Mert azok keserűek csak igazán és nem az öregség. A fiatalok nagy életerejének ugyanis még sok a vágya, az öregség viszont mégis inkább derűre hajló, ez a tapasztalatom. Mert totyog és azt mondja: - átúsztam a folyót, mögöttem a baj, az élet nem is volt olyan nehéz, gyertek utánam. Az ifjúság viszont néz a folyóra és azt mondja: - jaj, ezt kell átúsznom, hisz tele van örvénnyel.
Füst Milán

 Forrás :Internet    
Összeállította:Szőkéné Ágota                                               

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése