2012. augusztus 1., szerda

A természettel való kapcsolat .....





A csodálatos  természet

                                                 
 Azért csodálatos a természet, mert „véget ér", és elölről kezdődik. Hova lenne az emberiség, ha a búza többé nem kenyérré, a fa pedig nem gyümölcsöt termővé válna?

A természettel való kapcsolat gyógyító erejére már régen felfigyelt az ember. A körforgás ritmusa, kiszámítható és mégis kimeríthetetlen változatossága keretet, követhető rendet hoz az életünkbe. Nem helyettesíthető semmi mással az a siker élmény, amikor a természet válaszol nekünk. Az elvetett mag kibújik a földből, a növény virágot bont, termést érlel, a ránk bízott jószág gyarapszik, elfogadja a gondoskodásunkat. A gyerekeknek is meg kell tapasztalniuk ezt az élményt.
A tavaszi hideg elmúltával itt az idő, hogy kivigyük gyermekeinket a természetbe.A környezeti nevelés folyamatában szerzik meg a gyermekek
azokat a tapasztalatokat, amelyek később ismeretté, ismeret rendszerré, majd egész életre szóló
tudássá válnak.
Rengeteget megtudhat egy gyermek a világról, önmagáról, ha közvetlen kapcsolatba kerülhet a természettel. Aki folyamatosan benne él, annak magától értetődő, hogy törvények, szabályok adják meg az élet kereteit. Ezeket betartva életteret ad és óv is a környezet. Megtanít arra, hogy ne becsüljük túl az erőnket, tehetségünket, hatalmunkat. Ahogy bánunk a világunkkal, az visszahat ránk! Akinek nincs közvetlen tapasztalata, könnyen csúszhat túlzásokba, bármelyik irányba. Indokolatlannak tűnő félelmeink gyökereit gyakran önmagunkban kell keresni. Kivetítéseink rólunk szólnak, hiányos tudásunkról, hiedelmeinkről.
Az a gyermek, aki már látott ivadékait gondozó állatot, megérez valamit a gondoskodás szükségszerű kényszeréből. A szüleit hívó madár fióka kiáltásaitól izgatott lesz minden fül tanú, nem csak a madár szülők. A természet rendje azt diktálja, hogy gondozni kell a kismadarat nap estig, de ha elérte az ön fenntartás szintjét, nincs keresnivalója a fészekben. A fejlődés következő lépésének elmulasztása vagy megakadályozása torzítja az egyént, környezetéhez való viszonyát.
Az emberek környezettel kapcsolatos viselkedését, magatartását és élet vitelét összetett társadalompszichológiai és személyes tényezők szabályozzák. A környezettel összefüggő szokásokat (mint például a természethez, háztartáshoz, más emberekhez fűződő magatartás módok és egyebek) a családi minták korai bevésődése szabja meg. Ezek a szokás elemek főként érzelmi viszonyulásokban, a modell követés erőtereiben gyökereznek. A serdülőkorra mind meghatározóbbá válik a kortársi minták hatása, az egymást követő és felváltó generációk által képviselt szubkultúra, a divat és a médiák-reklámok által képviselt élet viteli stílusok. A viselkedés hátterében álló attitűdök alakulásában az életkor előrehaladásával mind meghatározóbb lehet a gondolkodás, az ismeretek és a tudás, jóllehet sohasem válik teljesen racionálissá a személyes döntések világa. 
                                       

Ma már nem divat a szemlélődés. Az állandó cselekvési kényszer arra indít, hogy le kell tépni, birtokba kell venni. A városi emberben is él a vágy, hogy kapcsolatba kerüljön a természettel. Ezt saját mikrovilágában próbálja megteremteni. Szobanövényeket nevel, házi kedvenceket tart. Mindez nagyon jó, és sok öröm forrása lehet, ha hajlandó megismerni és elfogadni a rábízott élőlény igényeit, természetét. Amíg csak arról szól a történet, hogy az én hiány érzetemet kell tompítani, torz a kapcsolat. Csak elvenni nem érdemes. A gyermeknek is szükséges megtanítani, hogy törekednie kell a rábízott jószág igényeinek felismerésére, kielégítésére. Ezt egy kicsi gyerek nehezen látja át, mert még képtelen a decentrálásra, arra, hogy a másik fél szemszögéből is vizsgálja az eseményeket, ezért óvatosan kell bánni a házi kedvencek ajándékozásával.

Szemlélődni, a látottakról beszélgetni, tábor tűz mellett énekelni, mesélni, folyóparton szép kavicsokat keresgélni, fontos lelki folyamatokat indíthat el, s később életre szóló élményként élhet bennünk.


A titkos kert című regény önző, kiállhatatlan Mary-je nemcsak megszépül, meggyógyul a természettel való találkozás következtében, hanem realitás érzéket, élet célt is kap. Rátalál a helyére a világban, felismeri, hogy létezésének értelme van. Így már segíteni is képes a betegségbe menekülő Colinak. Nem történt más, csak figyelni kezdte a kert egy elhagyott darabkáját. Ámulva szemlélte a fagyott földből elszántan előtörekvő növénykéket. Csak figyelt, és lassan rájött, hogy minden létezésnek értelme van, így neki is helye, feladata van ebben a világban és ez több, minthogy unott arcocskájával, undok viselkedésével bosszantsa a környezetében élőket. A nagy körforgásban, ismétlődő megújulásban értelmet kapott számára az elmúlás is, bűntudat, félelem nélkül.

“Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.” (Paulo Coelh
                                        
“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)

“Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak
a hegyek magasságán,
a tenger óriás hullámain,
a folyók hosszú kanyarulatain,
az óceán mérhetetlen kiterjedésén,
a csillagok mozgásán az égen,
és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”  
(Szent Ágoston)

Forrás:Internet
Szerkesztette: Szőkéné Ágota 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése