2012. július 29., vasárnap

Önzőség

Az  önzőség...
                                                                           
Érdemes a Bibliával, a vallással kezdeni, ami egyértelműen megfogalmazza az élet értelmét, hogyan is kell élni. Azt mondja, minden ember egyik legfontosabb tulajdonsága az önzetlen szeretet kell, hogy legyen. Másokat helyezzünk előtérbe és mondjuk le a magunk javairól és az ő boldogságukat keressük ami majd meghozza a mienket is.



  Az Újszövetség elsődleges előírása a szeretet parancsa („Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat."), valamint ezzel összefüggésben az Aranyszabály („A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal." [Máté 7: 12]) Vagyis a keresztény erkölcstan központi előírása az emberi egoizmus korlátozására és az altruizmus fokozására irányul.
A kereszténység parancsát, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, a valóságtól elrugaszkodottnak tekintették. Az embert alapvetően önző lénynek tartották, s úgy gondolták, hogy ezen alaptermészetén nem lehet változtatni. Megváltoztatni csak az emberi viselkedést lehet. 

Az önzőség és az őszinte párkapcsolatban nem fér meg egymással.
Az önzés, más néven egoizmus a beképzeltség, hiúság, önhittség gyűjtőfogalma. Egy bizonyos szintű egészséges önzés mindannyiunkban van, hiszen ez szükséges is a túléléshez, de amikor túlcsordul, és elveszti a környezete iránti empátiáját valaki, akkor az már beteges is lehet. Ebben az esetben az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja.
Úgy gondolom az ember alapvető tulajdonsága az önzőség. Mondhatnám azt is, lételeme mely nélkül nem tudott volna fenn maradni, és napjainkban létezni. Minden emberben benne van , valakinél kevésbé és sokaknál őket jellemző tulajdonság formájában. Beszélek itt a vallásgyakorló emberekről, egyszóval a Földön élő összes emberről.

Az egoista, jobban mondva az önző embert csak önmaga érdekli, mindent magának akar, adni nem szeret, de kapni annál jobban. Őt nem érdekli mások szükséglete, nem tiszteli mások méltóságát.
                                                  
Furcsa módon az egoista igazából gyűlöli önmagát,
boldogtalan, hiszen pont ő maga torlaszolta el azt az utat, melyen szeretet érkezhetne hozzá. De ez egy védekezés is lehet a részéről, ha nem tud mit kezdeni az érzelmekkel és a szeretettel. Úgy gondolja, az önzés által bármikor elveheti és visszaadhatja mások függetlenségét, de eközben nem kell bajlódnia a szerelmi szálakkal.

A pozitív értelemben vett egoista emberek legfőbb jellemző vonása éppen az, hogy szeretik, elfogadják önmagukat. Sőt, számukra kiemelten fontos ez a fajta szeretet és az önbecsülés, ez a kiinduló alapja társas kapcsolataiknak. Azt vallják, hogyha másokat szeretünk, magunkat is ugyanúgy kell szeretnünk, és fordítva.

                                   
Idézetek 


Árvák vagyunk, mint emberek, társtalanul vándorlunk egymás mellett. Minden élőlény természetszerűleg önző, ezért magára marad. De ha kinyitja a szívét, övé a mindenség. A jó csak a jót látja, a szép a szépben gyönyörködik.

Azt mondják, olyan ember vagyok, akivel nem lehet együtt dolgozni. Beképzelt, goromba, önző, és a többi. Nem vagyok tekintettel mások érdekeire. Magam ellen hangoltam a kollégáimat. És ezt azok mondják, akiktől a legkevésbé vártam. Mint derült égből a villámcsapás. (...)
De nem ez a lényeg! Egészen más izgat: ha mindenki azt mondja, hogy rossz vagyok, lehet, hogy tényleg rossz vagyok?


Miért érdeke az embernek, hogy saját szenvedését megtoldja felebarátja sebeivel? Hogy ha rosszul érzi magát a bőrében, abban teljék öröme, hogy más sem különbül? Ily határtalan az önzés? Nem bírjuk elviselni, hogy a szomszéd jobb erőben van, egészségesebb, fiatalabb, ó, főképp, hogy fiatalabb nálunk?

Minden életképes szervezetnek kell legyen önző törekvése; a szervezeteknek saját túlélésükkel, jóllétükkel kell foglalkozniuk, mert máskülönben nem lesz kellő számú utódjuk. Az emberi együttműködési és segítőkészség olyan, mint hogyha ezekre az önző alapokra épülne rá.

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csakhogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.

A szeretet és a szerelem is a másik döntésének a tiszteletben tartásával kezdődik, és azzal is fejeződik be. Vagy legalábbis azzal kellene befejeződnie! Ha folyton visszasírják azt, akit elveszítettek, akkor az már nem szeretet, hanem önsajnálat. Önzés. Egoizmus.




  Forrás: Internet
SzerkesztésSzőkéné Ágota

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése