2012. június 29., péntek

Péter-Pál napja .....


Június 29. Péter-Pál - igazi - névünnepe. 
Jeles nap ez azért is, mert a magyar hagyományok szerint a "búza töve megszakad", és - ha az Égiek is engedik - ilyenkor kezdődik az aratás.
Péter apostol, az első pápa és Pál, a népek térítő apostola. A hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki Kr. u. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették, saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint Jézus Krisztus, Pált pedig lefejezték, mert mint római polgárt megillette e tisztes halál.
Ezért ez a nap Szent Péter ünnepe is, aki a pápák, a halászok védőszentje (halász volt, mielőtt Jézus tanítványa lett), de a lakatosok is szentjüknek tekintik, mivel a képzőművészeti alkotásokon a Mennyország kulcsaival a kezében szokták ábrázolni.

Június 30. - Szent Pál napja - E napon született Szent Pál, a nemzetek apostola, a laikus apostoli munka, "Actio Cattolica Cursillo" - mozgalmának védőszentje. 

Minden egyes nap Isten ajándéka, minden egyes nap egy új lehetőség kezdetévé kell, hogy váljon számunkra. Használjuk ki Istennek ezt az ajándékát, éljünk ezzel a lehetőséggel, ha tegnap elmulasztottuk megtenni a jót, ne keseredjünk el, hanem tegyük meg ma, minden egyes nappal közelebb kerülve Istenhez. És ha Jézus, szívünk mélyén megkérdezi tőlünk, mint egykor Péter apostoltól: „Péter, szeretsz-e engem?”, habozás nélkül vágjuk rá: „Igen Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged!” Ámin.

                                                                   
Aratás kezdetekor a gazda levette a kalapját, először keresztet vetett magára és azt mondta:„Jézusom, segíts
meg!” Avval kezdte a munkáját. Mikor meg elvégezte: „Áldja meg az Isten a munkánkat, magunkat is –, adja ránk a
szent áldását.” Evvel végeztük be. Minden munkát így kezdtek és így fejezték be. (Gímes. Puchovszky Anna)
Ha az aratás kezdetekor az aratógazda, a nagybirtokos vagy annak az intézője megjelent, az
ügyes marokszedő lányok megkötötték, mezeivirág-csokrot kötöttek a karjára, rövid köszöntőt
mondtak, erőt, egészséget kívántak a munkásoknak és a gazdának is, h o g y Isten segítségével
learathassák a gabonát. Ilyenkor a gazda vagy az intéző áldomást fizetett az egész aratóbandának.
Pálinkát, ídes pálinkát meg egy kis harapnivalót is hozott, számított rá, hogy megkötik, amikor először
megy ki az aratómunkásokhoz.
Nagyapámnak vőt két-három pár aratója, amikor először mentek ki a felső táblára, mielőtt megkezdték volna az
aratást, akkor ott letérdeltek mind a hatan (három férfi, három asszony) és imádkoztak. Kérték a jó Istent, hogy segítse
meg őket ebben a nagy. Munkában. (Menyhe, Kiss János, sz. 1914.)

Az aratás hagyományos eszköze a sarló volt, amelyet csak a 19. század végén váltott fel a kasza. A két aratószerszám egészen más munkamegosztást igényelt: sarlóval a nők és a férfiak egyaránt kivették részüket a munkából. Napjainkban hagyományőrző rendezvények elevenítik fel a sarlós és a kaszás aratást, és eleinkkel ellentétben aratóbálokat is rendeznek június végén, július elején.
                                                                 
Az aratás a parasztember életében és munkájában nagy esemény, amelyre még napjainkban, a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készül. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér régi parasztok szemében Isten ajándéka, valamiképpen Krisztus test (Oltáriszentség), illetőleg jelképe (úrvacsora). A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek.
A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Sárkeresztesen kalendáriumi rigmussal biztatták egymást:

Az időjárást illetően azt tapasztalták, hogy Péter-Pál után az igazi nyár kiegyensúlyozott napjai következnek. De vigyázni kell, mit eszünk. Székelykevén nem ajánlatos késsel vágni az almát Péter-Pálkor, mert jégeső veri el a határt. A rétre sem jó ilyenkor menni, mert az is jeget eredményez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése