2012. június 30., szombat

Idézetek az időről

Idézetek az időről

Aki képes haszontalanul elherdálni egy órát,

 még nem jött rá, milyen értékes az élet.


Charles Darwin
Az ember hajlamos úgy kezelni ezt a három idősíkot - múltat, jelent és jövőt -, mintha egyenértékűek lennének, miközben az élet csak a jelenben tud megnyilvánulni, ezért igazán csak annak van értéke. A másik kettő csak gondolatok halmaza, mentális projekció.
A jelen nagyon törékeny, a talpunk alatt a föld igen vékony és csalóka. Alant ott rejtőzködik a múlt útvesztője, egy üres hálózat, melyet napok és az évek sok-sok rétege hozott létre, ahol az emlékek rejtőzködnek, arra a pillanatra várva, hogy a felső, hártyaszerű réteg megrepedezzen, és ami volt, és ami van, újra egyesülhessen.
Az idő kerekét visszaforgatni mindig kockázatos próbálkozás, amely még a legjobb esetben sem sikerül teljesen. Hiszen senki sem tud másodszor is pontosan ugyanúgy érezni és reagálni, mert ha a stimulusok azonosak is maradnak, az egyéniség változik az évek folyamán.
Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat, a többi az ördögé.
Élj a lehetőséggel, mert hamar elszáll! Az élet egyharmadában reménykedünk, egyharmadában sajnálkozunk.
Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.
A hernyónak fáj pillangóvá lenni.
A magnak fáj megrohadni és búzává érni.
Az embernek fáj embrióból újszülötté válni.
A gyereknek fáj kamasszá forrni.
A kamasznak fáj elvesztenie lázadó, szabad önmagát, és gondokkal teli, rab felnőtté válni.
A felnőttnek fáj megöregedni.
És az öregnek fáj meghalni.
Még akkor is, ha tudja: ez az újjászületés záloga.
Barátom! Mit cipelsz magaddal éveken, évtizedeken át, megbántásokat, sérelmeket, mindenféle fájó érzelmet, bántó gondolatokat, amelyek már rég szétomlottak a múltban, hatásuk is semmivé vált, sehol nincsenek, csak a te lelkedben élnek tovább. Te táplálod, tőled kapják energiájukat (...), hiszen önmagukban már semmi erejük, jelentőségük nincs.
Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése